Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy a Kedves veri a farkát. Vagyis én azt hittem. Minden jel erre mutatott...
Rémlik valami arról, hogy álmomban a Twilight farkascsávói próbálnak hanyatt dönteni, persze sikertelenül. Végül a matrac heves mozgása, és a takaró testem feletti ütemes hullámzása ébresztett fel. Gondoltam: "húzza a lóbőrt a Drága". Pedig elalvás előtt csordulásig nyaliztam, és kicsit morcos is lettem rá, amiért most nem szólt nekem. Majd abbamaradt a menet. Azt hittem végzett magával. Háttal feküdtem neki, és éreztem (nem, nem a spermát), hogy átfordul a másik irányba. "És hová folyatja? A hátam közepére vagy mi a szent szar?"-elmélkedtem. Az is átfutott az agyamon, hogy nem verte folyásra, hanem csupán gyakorlatozott rövidet. Végül elaludtam...
Reggel kérdőre vontam, mit jelentsen, hogy az éjszaka közepén nélkülem rázza habosra a koktélt. Lesett bambán, hogy bizony ő nem csinált semmit. Na, keveredett is ebből apró házastársi vita...
Az a helyzet, hogy már magam sem tudom, mi történt valójában. Lehet mégis a farkasembereknek adtam oda magamat, és ennyire valóságosan éltem át...
Természetesen a férjem nagyon a szívére vette, és közölte velem:"Ha epilepsziás rohamom lett volna, és kijönnek a mentők, mit mondtál volna nekik: Bocsika, azt hittem csak a farkát veri...micsoda egy feleség..."
...aztán leöblítettem a reggeli pirítóst egy kiadós...
