Sokáig nem hittem magamról, hogy képes vagyok előcsalni magamból az állatot. Aztán a Kedves segített felnyitni a szememet...
Már nem is emlékszem a napjára, amikor történt. Épp egy szexcsata közepén jártunk, amikor - magam sem értem, hogyan s miért - az jutott eszembe, mennyire élvezném, ha a Drága ott helyben mocskosul beszélne velem, de minimum lekurvázna. Na, lihegtem is gyorsan a fülébe:"Mondj valami csúnyát!" Örömmel fogadta az ötletet. Így esett, hogy mocskos ribanc, hülye picsa, lucskos lotyó, és hasonló, fülemnek édes szavak ajzottak tovább. Olyan érzés volt, mint amikor hullámvasúton közeledsz a veszélyes szakasz felé. Testileg és lelkileg is. Azóta ezt a kiegészítőt is felvettük a heves egymásnak esés listára. Időközben a férjem módosította a szerepét. Csattannak pofonok is. Arcra. Fenékre. Részemről a combjára vagy a vállára, attól függően, épp hogyan helyezkedek el rajta. Jah, és nem tehetek róla, de én mindig hangosan nyögök szex közben. Nem, a nyögés nem a megfelelő szó. Inkább visítás. Annak is változatos fokozataival. Például az E betűt rendkívül sok módon tudom izgalmi állapotban "kiejteni". Valahogy nem foglalkoztat, hogy a szomszédok hallhatják. Végül is: ők állandóan porszívóznak, mi meg állandóan élvezkedünk...
Na, melyik a jobb?
