Hogyan okozzunk kilences karambolt úgy, hogy bennünket ne büntessenek meg?

Így:

"1999 január elsején hajnalban autóztunk hazafelé a keleti határszélről. Tükörjégen és sűrű ködben. Látótávolság: anyukát az anyósülésben még láttam. Haladunk, haladunk, kemény harminccal, amikor előttünk villámgyorsan kibontakozik egy Trabant sziluettje, ami tyúklépésben veselkedett neki a távnak. Gyors manőver a kormánnyal balra. Na baszki, abban a sávban pedig feltűnnek egy traktor lámpái, majd a traktor is. Fék, fék, fék, csúszás, csúszás, csúszás, árokpart, árokpart, árok. A kocsi tulajdonképpen félig az árokban, félig az árokparton pihent. Persze a trabis és a trakis is rakétafunkcióra kapcsolva tűnt tova. Hívtuk a rendőrséget. Azt mondja a diszpécser:"Megy arra egy hótoló, majd az kihúzza magukat." Érkezett a monstrum. Először a kocsink elején lévő vontatóra csatlakoztatta köldökzsínórját, amire a járgányunk árokszéli surranással válaszolt. Majd a hátul lévő vontatón próbálkozott, na ekkor sikerült a járművet az útra merőlegesen felhúzni. Már-már kezdtük azt hinni, nagyjából átvészeltük a cselekményeket, amikor is egy, a köd fogságából hirtelen szabadult kamion telibe csókolta az autónk fenekét....

Hoppá, hoppá. Itt újból hívtuk a rendőrséget, hogy most már legfőbb ideje a helyszínre szállingózni, és leállítani a forgalmat. (Ugye ekkor mi, a hótoló, és a kamion parkíroztunk az út közepén szertelen gyerekfos alakzatban, a tejköd közepette.) Na, kapcsolódott a csapatunkhoz még egy hótoló, ami épp arra vetődött. Nem sokáig maradt épségben, egy, a látási viszonyoknak megfelelően vezető zöldséges merci durrantott belé, megszabadítva a sószóró részétől. Aztán a mercis, jófiú módjára térült-fordult, és eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Végre hozzánk csusszant a rendőrség, egyetlen fő személyében. Ő rendre az út szélén hagyta hivatali járművét, amit egy fékezhetetlen kamion (ez már a második kamion) gondosan a mező közepére repített. (Köztes összefoglaló: mi, két hótoló, két kamion, egy rendőrautó randizgatott. Eddig.) A második kamion mögött felbukkant egy személykocsi. Vezetője későn észlelte az előtte játszadozó bandát, és meglepetését kormányelrántással álcázva az árokban landolt. Hogy pompás legyen a móka, közeledett felénk egy busz is, aminek sofőrje boldog új évet koccintott azzal a kamionnal, ami leápolta a rendőrautót. Szuper. A buszsofőr felmérve a károkat, Ikarusza elejét vizsgálgatta. Majdnem vesztére, ugyanis egy harmadik kamion jelentkezett a gruppenbe, hátulról adva löketet a busznak. Persze a sofőrt ez a hirtelen mozdulat a a busz alá nyomta. Baszki: semmi baja nem történt, csak a gatyája szakadt el. Mentőt sem kért. Végső összefoglaló: mi, két hótoló, három kamion, egy rendőrautó, egy személyautó, egy busz. Biztosúr ezen a ponton hívta a kollégákat, hogy zárják már le az adott főutat mindkét irányból. A csattanások végett minden résztvevőt megbüntettek, mivel nem az útviszonyoknak megfelelően autóztak. Kivéve bennünket, hiszen mi csupán az árokba csúsztunk...     

Végkifejlet: Vicc a sztoriban, hogy a kocsit, amivel voltunk, (és ugye amit összetört a kamion) kölcsönbe kértük anyuka főnökétől. Trélerre rakták, mi pedig nem akartunk újév napján vonat, taxi után szaladgálni, ezért - a szabályokkal ellentétben - bent maradtunk a trélerre pakolt járműben...amiért bírságot kellett fizetnünk egy közúti ellenőrzés során igazoltató rendőrnek...