Nem, ez nem az amire elsőre gondoltok....
Teddy a minap töredelmesen bevallotta nekem, hogy amikor Gyerek születésének hajnalán kiugrasztottam az ágyból a kórházba vezényelve, első gondolata az volt, hogyan fogja ő most szokásos reggeli szarását elintézni...
Oh...
Aztán a vajúdásom alatt is ez járt a fejében, és már nagyon kellett volna neki kakálnia, nem is volt képes száz százalékban rám koncentrálni...
Végül lenyúlta a vécépapíromat, megkérdezte a szülésznőt (aki egyébként éppen öltözött át műtősruhába, amikor Teddy rányitott a nővérszobában) hol találja az illemhelyet és negyed órára eltűnt...
...erről akkor ennyit...