Anyós nem esett kétségbe, hogy didkókat villantott előttem...

Múltkoriban anyóséknál töltöttem egy éjszakát. Miközben ő a fürdőszobában szedte ki hajából a csatokat, én a folyosón várakoztam, és egy sütemény elkészítési módjáról beszélgettünk. Közben ki-kinézett rám az ajtó mögül...

Igen magyaráztam neki valamit, és a nagyobb hatás kedvéért gondoltam beugrom hozzá a fürdőszobába, hogy látványos kézjelekkel támasszam alá mondanivalómat...

Sikerült anyós szabadon lebegő melleibe botlanom...

Oh.

Mondtam neki, hogy bocsesz, de az imént mintha még pólót láttam volna rajta. Ő csak nevetett, és lazán legyintett egyet...

Persze szemérmesen visszahátráltam a folyosóra. No, ez még nem volt elég, a korábbi eszmecserénk folytatódott, és anyós már a kádban csorgatta magára a vizet, amikor is kiabál nekem, hogy menjek már be hozzá, mert mutatja mekkorára kell feljönnie a piskótának sütés közben...

Na baszki...

Szóval anyós didikkel és puncival álldogált a kádban, egyik kezével tusolófejjel akrobatikázva, másik kezével mérettáblázatot imitálva...

...így esett, hogy anyóst is láttam már pucéran...