Imádott velem lenni, csak éppen mást szeretett...
Helen szivatása rovatunk következik:
Tuti pasi volt. Olyan, aki után minden csaj megfordult. Tipikus Helenesen kezdődött a kapcsolatunk. Utcabálon voltam, sikerült megbotlanom egy fűcsomóban, és ruhájára öntöttem a poharam tartalmát. Innentől kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal négy éven keresztül tartott a “viszonyunk”...
Nem akartam járni vele. Féltem tőle, mert ismertem a fajtáját. Túl kedves, túl közvetlen, túl jó. Az ilyennek mindig vaj van a füle mögött. Na, három hét aktív rábeszélés után mégis vállaltam a randit. Tartottam a két lépés távolságot, és próbáltam nem érzelmileg bonyolódni a dologba, inkább csak élményileg. Milyen okosan tettem...
Érdekes módon sosem mondtuk, hogy egy pár vagyunk, holott mutatkoztunk együtt társaságban. Kb. három hónap elteltével kezdett furcsa dolgokat művelni. Csajokat emlegetett, akikkel munkája során, vagy a haveri körében futott össze. Oh. Persze minden szabadidejét velem töltötte, és ha éppen nem találkoztunk, órák hosszat beszélgettünk telefonon. Csak ez a “más nők dícsérete” eset bűzlött nekem. Kérdőre is vontam emiatt, ő pedig csak vigyorgott rajta. Végül közös megegyezéssel váltunk el egymástól...
Aztán kezdődött a játszma...
Megtudta, hogy egy általa utált srác csapja nekem a szelet, és nyomban hívott is, hogy lebeszéljen róla. Sőt: randit kért tőlem. Az az igazság, hogy teljesen nem vertem ki a fejemből, ezért még imponált is ez az újbóli fellángolása. Tehát randi. Majd még egy randi. Többször is csacsogta, mennyire szeret velem lenni, milyen üdítően hat rá a jelenlétem. Ebből értelemszerűen következik, hogy a harmadik légyott során képbe került valami csaj, akinek tetszik ő, telefonálgat neki, blablabla. Itt szóltam közbe: senkit nem kell hülyének nézni, mindegyikünk megy tovább a maga útján...
No. Meg sem lepődtem azon, hogy minden hónapban sms-ben érdeklődött a hogylétem felől. Néha hívott is, és futotta a kötelező “de jó volt veled” köröket. Aztán négy évvel az utcabáli incidens után megint merészelt találkára invitálni. Épp Anyakicsifia baromságaival kellett szembesülnöm, így örömmel fogadtam a meghívást. Három héten át hol kirándultunk, hol cukrászdában sütiztünk, hol sétálgattunk. Már-már azt hittem pozitívan alakul ez a hosszú történet közöttünk. Kedden este boldogan indult haza tőlem, szerda reggel pedig üzent, hogy ne haragudjak, de mást szeret...
Nem válaszoltam vissza. Röhögtem.
Azóta feleségül is vette a leányzót, és csak remélni tudom, hogy egy gyenge pillanatában nem az én telefonszámomra kattint...
