Nevének elhallgatását kérő blogger barátunktól kaptunk egy pikáns történetet. Köszönjük kedves Névtelen Hős!
Vendégkufirc rovatunk következik:
Szombat este 'kártyázni' voltam, ki tudja milyen megfontolásból egy kotongumit is betettem az irattárcámba,
még gondoltam is: nemelfelejteni-nemelfelejteni! Az este nem úgy alakult, bár későn értem haza.
Vasárnap reggel szavazás: asszonnyal mentünk de gyerek is jött velünk, ne üljön már otthon egyedül.
Szavazóhelységben csak páran álltak előttünk, meg páran épp igazolták magukat, én is elkezdtem kotorászni
a tárcámban. Az asztal végéről a szavazóbizottságból egy idősebb hölgy jó hangosan szól nekem:
-Uram, valami kiesett a tárcájából.
-Tessék? - kérdezem elsőre, mire megismétli:
-Kiesett valami a tárcájából a földre! Már mindenki rám figyel, látom néznek elém. Lenézek, én is, ó bazzzzz,
előttem a földön a kotongumi! Ilyen gyorsan a légykapó sem nyúl ki áldozatáért mint ahogy
én felkaptam a kis csomagot. Ránézek az asszonyra, vigyorgok, de érzem vörösödik a fejem.
Ő visszanéz és halkan aztmondja:
-Majd otthon megbeszéljük, de azt mondhatom ez volt az utolsó kártyázásod!
Erre én: - de anya, rossz volt a lapjárás!
Lehet találgatni, ki a küldő.;-)