Saringer barátunk osztotta meg velünk egyik kellemes nyalakodását. Köszönjük Saringer!
Vendégkufirc rovatunk következik:
Ifjú egyetemista korom egyik csodálatos szexuális élménye is az irodalomhoz kötődött. Kollégiumi szobám inkább könyvtárhoz hasonlított, sokan jártak hozzám szak-és szépirodalmat kölcsönkérni. Annuska is. Gyönyörű leány volt. Sudár, mézszőke hajú, formás keblekkel, és mindig mosolygott, ami nekem külön tetszett. Valami könnyed olvasnivalóra vágyott. Ajánlottam neki a Zabhegyezőt. Kacéran vállat vont, és lapozgatni kezdte a könyvet, majd mélyet szippantott bele. Rám pillantott és huncut hangsúllyal kérdezte:”Lenne kedved megszagolni az én regényemet?”. Lassan csúsztatta a Zabhegyezőt lefelé a testén, tekintete szenvedélyes volt. Csak álltam döbbenten. Ajánlatott tett nekem a hölgy, akit már egy ideje szemlélgettem. Szerettem volna rögvest ruháját tépni, ám intelligens férfi lévén nem jutottam tovább pár nyelésnél. Homlokom izzadni kezdett, nadrágom domborodni, szavak nem tudtak számra jönni. Kacsintott, közeledett felém, kicsit ajkába harapott, én pedig sutba vágtam minden jólneveltségemet. Túrtam a gyönyörű hajába, nyakát csiklandoztam a nyelvemmel, hámoztam róla a blúzt, szoknyát. Hanyatt dobta magát az ágyon, kuncogott. Szólt, hogy lapozzak. Széttártam hát lábait. Elém tárult Annuska fantasztikus világa. Tobzódtam puncija Caola szappanos illatában. Oly óvatosan érintettem, mintha törékeny volna. Mosolygott is rajtam. Játszadozott ő is kemény farkammal. Keze alatt új értelmet nyert a Zabhegyező. Mindössze ennyit nyújtott számomra. Hiába marasztaltam ennél vadabb mélységek felfedezésére, nem szándékozott velem tartani. Csókolóztunk még az ajtóban. Vitte a könyvet, nála is maradt. Annuska és a Zabhegyező...