Tudtam, hogy csak meg akar dugni, jól is esett szédíteni kicsit...
Elsős voltam a fősulin, és épp az edzőteremben izzasztottam magamat, amikor tekintetem találkozott a srác tekintetével. Sportos, jóképű, szinte csak a felirat hiányzott a homlokáról:”Kefélőgép.” Addig-addig lesegettük egymást, hogy kénytelen voltam egy héten többször mutatkozni a súlyzók mellett...
Na, valami mondvacsinált ok miatt – talán a helytelen súlyemelési technikám volt az – szóba is elegyedtünk, telefonszámcsere és hasonló finomságok. Egy héten keresztül minden este hívott, és csepegtette a badarságokat fülembe, mint például a “kár, hogy ma nem találkoztunk” meg “sokat gondolok ám rád”. Végül átlátszó tervével – megmutatja (nem, nem a bélyeggyűjteményét) eddig szerzett érmeit – az albérletében kötöttünk ki. Persze sebtiben összecsapott egy tojásrántottát nekem, hogy mutassa, milyen ügyes szakács, és ugye nekem ezen a ponton kellett volna hanyatt dobnom magamat (igen, szó szerint), de nem tettem. Erre ő jött a dumával a hosszas esti telefonbeszélgetéseinkről, a szerelmes vallomásairól (jajj, ezen hatalmasat nevettem), na és természetesen az imént elfogyasztott, általa készített vacsora is említésre került. Azzal zárta le, hogy mindez megérdemel egy kufircolást, és már-már harisnyástul, bugyistul döngetett volna. Olyan szánalmasnak találtam. Kérdeztem tőle, valóban ennyire hülyének nézett engem, hogy két hét után az ágyába bújok, csak azért, mert ő párszor a mobilomba böfögött valami gyenge érzelgősséget. Azzal érvelt, hogy a nők buknak a langyos romantikára és eddig ezzel a szövegével minden csajt sikerült pár nap alatt két vállra fektetni. Itt hagyta el számat először egyik kedvenc mondatom:”Ha dugni akarsz, mondd azt elsőre, hogy dugni akarsz!” Szerencsére érkezett az albitársa, én pedig illedelmesen elköszöntem, és aerobikra váltottam az edzőtermet...
Biztos vannak szerelmes leányregényeken nevelkedett csajok, akik vevők a pár nap utáni “így szeretlek, úgy szeretlek” mesére és csípőből a pasi ágyában landolnak. Annyira biztos, hogy férfiak tömege alkalmazza ezt a csalit az idők kezdetétől fogva. Fiúk, nincs élelmesebb szöveg a tarsolyotokban? Miből gondoljátok, hogy minden nő megvehető néhány hamis szóval? És egyáltalán: miből gondoljátok, hogy minden nő velejéig romantikus? Nem bírom ezeket a paplan alá cipelős, álszent fecsegéseket. Ha három hónap együttjárás után kezdi el, az más. Na de három nap után...
Csípem viszont a frankó odamondogatós szöveget. Az olyanokat, hogy “Szerinted balra kell csavarni a mellbimbódat, ha hallani akarom a Suttogások és sikolyokat?” Ezen a ponton ember lánya – értsd: Helen- érzi az idegsejtjei vad játékát, és mindenáron le akarja ütni a magas labdát, mert ugye ebben a csatában ott bújkál a szenvedély, a titokzatosság, a többsíkon mozgó párbaj. A harmadik ilyen kérdésénél már húztam le a cipzárját...és éves kapcsolat lett belőle...
Az sem utolsó szempont, hogy ha soha többé nem látod, akkor sem esel kétségbe, mivel Te magad is tisztában voltál a dolog végkimenetelével, és nem terhelted agyadat olyan gondolatokkal, mint “Vajon tényleg szeret?”, “Biztos, hogy én vagyok számára az egyedüli?” stb.
Szóval csajok: kivel mennétek el egyéjszakásra? Csillagokat lehozó Józsikával vagy frankó odamondogatós Pistikével?
Pasik, ti milyen dumával szedtek fel egyéjszakásokat?