Húsz évesen harmincas pasikkal, harminc évesen huszas srácokkal. Van ilyen...
ÉRETT PASIK
Ahogy kamaszodtam, azon vettem észre magamat, hogy vonzanak az idősebb pasik. Különösen az enyhén őszes halánték, a szemek sarkában meghúzódó szarkalábak (oh, ha mosolyogtak, az nagyon előjött), a félig begombolt ing mögül kikandikáló szőrös mellkas, az érdes kezek, a bölcs gondolatok, a mozdulataik mögött rejtőző tapasztalat. Szerencsére olyan körökben fordultam meg, ahol körülvettek a harmincas, negyvenes férfiak. Szemmel láthatóan ők is élvezték az én társaságomat...
Emlékszem, talán huszonkét éves lehettem, és egy irodalmi rendezvényen tolmácsoltam egy baráti csoportnak. A rendezvény magyar házigazdája – természetesen jóképű, harmincas évei vége felé járó, elegáns pasi – beszédbe elegyedett a csoportunkkal. Németül.Ujjaim játszadoztak a boros poharam szélén, és vártam. Vártam, hogy engem is megszólítson. Németül...
Beszélgettünk a vendégekről, a kötetekről, a munkájáról, és negyed óra elteltével megkérdezte, hogy lenne-e kedvem sétálni vele a parkban. Volt kedvem...
Miután már kiveséztük a szép, nyári időjárást és az aktuális politikai helyzetet, szembefordult velem és – továbbra is németül – érdeklődött, hova valósi vagyok. Mély lélegzetet vettem, és magyarul válaszoltam:”Innen a szomszéd településről.” Persze nem bírtam nevetés nélkül...
TITOKZATOSSÁG
Ő sem. Azt mondta, én vagyok az első nő, aki ilyen poénosan hülyére vette és még jól is esett neki. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezeknek a sokat látott s hallott érett férfiaknak szüksége van a titokzatosságra. Mivel ágyukban már sok-sok (esetenként egy) nő megfordult, és úgy vélik, nincs számukra új a Nap alatt, könnyen fogékonnyá válnak a rendkívülire, a szokatlanra. Rosszul gondolom? Kicsit kellett volna csak dolgoznom az ügy érdekében, és az úr az enyém. Viszont családja volt, én pedig nem szeretek osztozkodni. Kis időre sem.
Barátnőim hülyének néztek. Mi vonzót láthatok én az “öreg” pasikban? Például az intellektuális csatákat. Amikor megérti, mi is húzódik meg a mondanivalóm mögött, és amikor ő úgy tudja használni a szavakat, hogy azoknak jelentése is van. Láttam bennük a régimódi lovagiasságot, ahogy segítettek levenni a kabátomat, vagy mertek szólni a pincérnek, ha huzatos asztalhoz kísért bennünket. Magabiztosak voltak, de nem a nagyképű értelemben, hanem olyan “ez így természetes” módon. Őszintén tudtak figyelni rám. Nem szükségből, nem feladatból, hanem tiszta szívből. Nem csak a cicit és puncit látták bennem, hanem a NŐT is. Igen, a nőt. Holott még magam is csak félúton voltam a nőiség felé. Csodáltam az érett férfiakat. Kóstolgattam őket, de jóllakni nem mertem velük...
JÁTÉKOS SRÁCOK
Múltak az évek, és megkörnyékeztek a velem egykorú, vagy nálam fiatalabb pasik. Kalandvágyóak és pajkosak voltak. Élveztem, hogy sodortak bele mindenféle hülyeségbe, és én kérdésfeltevés nélkül velük tartottam. Azt hiszem azért tettem, mert én a saját kamaszkoromat elég komolyan éltem át. Inkább a figyelmes tapasztalást választottam anno, mint a vad gyakorlatokat. Imádtam a fiatal srácok lazaságát, ahogy lepergett róluk a felelősség, a gondok feletti töprengés, az állandó görcsölés azon, vajon mit hoz a holnap. Mindig úgy éltek, mintha nem lenne következő hatvan percük. Lenyűgözött a fiús bájuk, a huncut vigyoruk, a félromlottságuk, az időnként felbukkanó zavaruk, az “uh, most itt ez a tuti felnőtt csaj, hogyan fogjak hozzá” tekintetük. Felszabadultak voltak, és nem csak a nőt látták bennem, hanem a BARÁTOT is. Egy baráttal pedig sok őrültséget el lehet követni. Egyszer hazafelé sétáltam az utcán, és egyikük a tuning verdájával lassított mellettem. Röpke kis párbeszéd alakult ki közöttünk:
Hello Helen! Bírni fogják szexi virgácsaid a hosszú menetet?
Szevasz! Azt nem csak a virgácsaim bírják. És a szexi kocsid bírja a nőstényördögöket?
Persze, hogy hazaviszlek.
Kérdezte: voltam-e már tereprallin. Válaszoltam: nem. Kérdezte: most benne lennék-e. Válaszoltam: Hogyne. Mire ő: Akkor ne gondolkodj! Tűzzünk! Így történt, hogy nagy-nagy sebességgel száguldoztunk végig egy poros, kátyúkkal teli mellékúton, amiből a legélénkebb emlékem a folyamatos sikoltozásom. Kóstolgattam a fiatalabb pasikat, de jóllakni nem akartam velük...
Ha jól érezzük magunkat egy párkapcsolatban, gyakorlatilag mindegy, hogy hány év van köztünk, és kinek a javára. Húsz éves lányként kereshetjük a negyvenes férfiakban a támaszt, a tanítót, a bölcselkedőt, a letűnt korok lovagját, a hiányzó apamintát, és a társat is. Harmincas nőként a huszas pasikban a kalandort, az adrenalinharcost, a játékost, a kisöcsit, a merészet, és természetesen a társat. Először is magunkat kell ismernünk ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, mi miért őt választottuk. Akkor már azt is tudni fogjuk, ő miért mellettünk döntött...
VÉGKIFEJLET
Gondolom kiváncsiak vagytok rá, végül kihez sodort engem a szél. Számtalan csodálatos, és kevésbé csodálatos férfi sétált át az életemen, és egyiket sem bántam meg. A rosszakat sem. Mivel általuk ébredtem arra rá, kit is keresek valójában. Egy pont annyira hülyére volt szükségem (bocs Teddy), akinél ez még nem okoz súlyos értelmi és érzelmi károsodást. Valakire, aki már rendelkezik elegendő tapasztalattal, és ezt nagy lazasággal adja elő. Valakire, aki tud kamasz is lenni, és nem görcsöli végig az életet. Valakire, aki pimaszosan úriember. Egyik napról a másikra lettem a felesége. Első pillanattól fogva egy hullámhosszon voltunk. Jó poén a sorstól, hogy szinte napra pontosan egyidősek vagyunk. Igen, szerencsém volt. Viszont sokat is lottóztam...
