Szájról szájra járt a hírem, hiszen a tanítványaim elégedettek voltak a tanítási technikámmal. Egyik alkalommal azonban egyéjszakás kalandnak hittem a potenciális jelentkezőt...
Szokásos szombat esti buliban voltunk, és italomra várakoztam a bárpultnál. Mellém vergődött egy józannak látszó srác, akit egyébként látásból ismertem. Kérdezi tőlem:"Vállalsz még tanítást?" Mivel addig telefonon, emailben vagy odahaza személyesen kerestek ezügyben, nem hittem, hogy komolyan gondolja. Sőt: biztos voltam benne, csupán egyéjszakás kalandnak néz, és ez a csalija. Hangulatom amúgy is csúcsokat döntögetett, ezért örömmel vállalkoztam egy kis szópárbajra. Válaszoltam is:"Kizárólag védekezéssel." Nagyot nézett rám, mosolygott, és folytatta:
- Középfokúra mégis mennyi idő kell?
- Nálam ez pénzfüggő.
(Vigyorgás, és fizeti az időközben érkező italomat.)
- Hétvégén is tudnál fogadni?
- Felárért.
(Hangosan nevet.)
- Kell valamilyen tankönyv?
- Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája.
Itt aztán megzavarták a műsort a lányok, akik már borzasztóan hiányoltak a táncoló bandából. Köszöntem az italt és távoztam...
Másnap telefonon keresett a fiatalember időpontegyeztetés miatt, én pedig rettenetesen szégyelltem magamat az első órán, amikor három kiló tankönyvvel és két spirálfüzettel a táskájában ajtóm előtt állt...
Azóta megtanultam a leckét: nem mindenki akar első látásra dugni velem...
...csak másodikra...
Ez a videó tényleg csak azért, hogy lássátok: az én óráim nem ilyenek...
