Nyalókát nyaltam a szomszéd kerítéséhez dőlve, és többedmagammal figyeltük az utca forgalmát, vasárnap délutáni program gyanánt. Tizennégy éves lehettem, és a mellettem cigiző idősebb srác oldalba bökött:"Nézd csak, jönnek a szűzkurvák..."
Felvilágosított, hogy ezek a csajok valójában soha nem kefélnek senkivel, csak csavargatják a pasik fejét csábító erejüket fitoktatva. Majd vigyorogva hozzáfűzte:"Te is az vagy." Magas labda volt, le kellett ütnöm:"Baszki, ha a nyalókámat akarod, azt mondd." Többé nem hasonlítgatott másokhoz...
Így utólag belegondolva engem az különböztetett meg a szűzkurváktól, hogy sosem bájcsevegtem, hanem keményen lekezeltem. Bár azt sosem értettem, hogy a pasik ebben mi izgatót láttak...
Aztán huszonévesen, az első komoly kapcsolatom során sikerült összekeverednem egy ízig-vérig szűzkurvával. (Nem, nem a csajjal jártam.) Szóval az eminens tanuló, nálam ötössel fiatalabb, magát Miss Worldnek képzelő, abszolút nárcisztikus, odahaza kezes bárány hölgyemény úgy gondolta, játék és élmény céljából megszerzi a barátomat...
Tarsolyában volt minden: látványos lekérés, amikor együtt táncoltam a sráccal; csepegős sms küldözgetés, éjszakai telefonhívások...Akkori párom is terhesnek érezte a szituációt, hiába váltott bunkó parasztra, a szűzkurva csak nem tágított (mármint a tetteitől)...
Gondolkodtam, gondolkodtam, mivel is lehetne fájdalmasan gyógyítani a kicsikét, mert ugye a csúnya szavak nem segítenek, megverni a rendőri beavatkozás miatt nem lehet (ohh pedig már jelentkezőim is voltak ez utóbbi feladatra)...
Végül egy kellően helenes megoldás mellett döntöttem: felhívtam az anyját...
Nem tudom, konkrétan milyen események zajlottak le a telefonbeszélgetés után, de annyi bizonyos, hogy a szűzkurvát kb. két hónapig nem láttuk bulikban mutatkozni, és rejtélyes módon a barátomnak küldött üzenetek is megszűntek....
Azt sem tudom, híre ment-e az esetnek, ám tény, hogy soha többé nem akadt nő (lány, szűzkurva stb.), aki az aktuális udvarlómat szívügyekkel zaklatta volna...